Matterhorn (4478m) 2008.

KOMMENTÁR NÉLKÜL...

Sziklamászás a bajóti Öreg-kőn

Már mindenki nagyon várta, délután találkoztunk az iskola A épületénél. Mókás volt Enikő, Kamilla és én a csomagokon ültünk és vártuk Balázs bácsiékat. Enci mint mindig akkor is evett. Amikor megérkeztünk Bajótra elmélettel kezdtünk majd másztunk. Még sötétedés előtt lementünk az autóhoz és felállítottuk a sátrakat majd megpróbáltunk tüzet gyújtani de elég nehezen ment. Kitartással és Enikő fújkálásával sikerült. Megsütöttük a vacsorát közben sokat nevettünk, beszélgettünk egyszóval jól éreztük magunkat. '' óra körül lefeküdtünk aludni. A poén az volt, hogy Enikő a sátorban müzlit evett de olyan hangosan, hogy talán még az állatok is megijedtek tőle. Nem aludtunk sokat... Én sokszor felkeltem és 3-4 órakor már nem tudtam visszaaludni 4 órakor bepakoltunk a táskákba mert elkezdett csöpögni az eső. Szerencsére nem kellett elindulnunk ezért leültünk a padokra ittunk cappucino-t és beszélgettünk. Lassan elkezdett világosodni Laura és Balázs bácsi lepihentek illetve pihentek volna ha hagytuk volna őket. Később Kamilla is lefeküdt. Enci és én elkezdtünk kiabálni, hogy: " Anyu, Apu keljetek fel menni akarunk mászni!" Ezen nevettek mi viszont komolyan gondoltuk, de mivel nem lehetett őket meggyőzni és elcsöndesedtek írtunk egy levelet, hogy elmentünk sétálni. Gyönyörű volt... a nagyvárosok szürkesége látszott... teljesen más volt onnan nézni. Tudtuk, hogy nemsokára mi is ugyanolyan egyszerű emberek leszünk, amint betesszük a lábunk a civilizációba. Ez rossz érzéssel töltött el bennünket, ezért lassan visszaindultunk a többiekhez. Váltottunk pár szót és elindultunk a barlangok felé. Féltünk bemenni, de tovább mentünk és feltudtunk mászni a szikla tetejére. El sem akartuk hinni beláttuk az egész környéket egyszerűen nem tudtunk betelni a táj szépségével. Lassan, fájó szívvel elindultunk lefelé, hogy ne aggódjanak bár lehetséges, hogy hallották a röhögéseket. :) A reggeli ébresztő cappucino volt. Encivel tökéletes vendéglátók lennénk! A poharak elöblítése során több új módszert találtunk ki.pl.: A koszos vízzel kergettük egymást, A tiszta vizet nem a pohárba öntöttük hanem egymást locsoltuk vele és a kezünket.

Aláírás: Kuszli Magdolna

2008. 10. 25. Magas-Tátra (Csorba-tó-Solisko)

Reggel fél négy. Kávé van készülőben... fincsi volt. Négy óra nulla öt.: Végre elindulunk a többiekért.... (vagy mégse?) Na mindegy.... Fél öt.: mindenki megvan. Irány a Magas-Tátra. Viszonylag zökkenőmentes sima utunk volt a Csorba-tóig. Megérkeztünk. Parkolóhelyproblémák adódtak, de hála Áginak, megoldódott. Nyolc harminc.: Cuccot fel, és irány a Hegy (Solisko2093m) . Lassan, de biztosan követjük a turistajelzéseket. Az idő szép. Hol hűvös, hol meleg. Az előttünk tárulkozó kép látványa lenyűgöz mindenkit. Az út meredek, köves gyakorlatlanoknak kellemetlen. De nem nekünk. Mindenki simán veszi az "akadályokat". Atti gondol egyet és felfut a sziklás hegyi terepen. Szemmel láthatóan jól esett neki. Azért utolértük Őt. Kis pihenő, és irány a végcél. Felértünk. Még Ági is simán feljutott. Jé, mi ez? csak nem egy menedékház? De igen. PIHENŐ!!! A zsákokból előkerülnek a szendvicsek, csokik.... Nini, egy pohár söröcske....mmm fincsi! ....volt. Még egy kis punnyadás. Gyönyörködés a panorámába (amit többé-kevésbé eltakar a felhő). Lassan,de bizonytalanul összeszedjük a cókmókjainkat, és irány lefelé. Nagyon szép, de óvatosságra intő sziklás terep. Fantasztikaus ilyen sziklák között "ugra-bugrálni". A Furkota-völgy látványa lélegzetelállító. Csodaszép fák, hatalmas sziklák, a patak....

Jé, egy patak....Ági és Atti egyből belegázol a néhol már jeges patakba. Nagyon jól érzik benne magukat. Atti, üvegdarabnak látszó jégdarabokat tör szét a saját fején. Mindenki jót nevet rajta. Ági tovább "kommandózik" a patakban , de Atti vigyázó szeme mindíg rajta, nehogy a csapattársának baja essen. Indulunk tovább... Az út lefelé mint egy öreg kígyó tekereg jobbra, balra, hol sziklákon, hol sárban. Leértünk. Bepakolunk a kocsiba, és elindulunk haza azzal a reménnyel, hogy minnél előbb újra láthatjuk ezt a csodálatos tájat többedmagunkkal.

Aláírás: egy hegymászó